Jézus Szíve Társasága Idősek Otthona
Ökumenikus nagyböjti előkészület – JSZTIO
2025.04.22.
Az idei nagyböjti ökumenikus imaórák sorozatát Toró Éva teológus munkatársunk nyitotta meg az adventista imaórával.
Az imaórára sok lakónk eljött, mivel a Hamvazó szerdán elkezdődött nagyböjti időszaknak kiemelkedő csomópontjai ezek a közös imaalkalmak. Évi először megemlékezett a zsidók egyiptomi fogságáról, a fogságból való szabadulás eseményeiről, arról, hogy a fogságból való szabadulást a zsidók is minden évben megünnepelték. Jézus és a tanítványai is megünnepelték ezeket az eseményeket. Amíg a természeti népek vallásaiban embereket áldoznak fel az isteneknek, Jézus maga áldozza fel az életét az emberekért.
Évi úgy beszélt a Húsvét jelentőségéről, hogy az Újszövetség eseményeit egybefonta Ószövetség, a próféták Húsvétra utaló szavaival.
Sokat beszélt arról, hogy a Bibliát nekünk írták. Így kell olvasnunk. Személyesen nekünk szól, és mindig tanít valamire.
Jézus értünk adta az életét, hogy bűneinkből megváltson, vállalta a kereszthalált. Hálával tartozunk Neki. Legyünk mindenért hálásak, az apró dolgokért is. Vegyük észre azt, ami jó, azt, ami szép. Ez nagyböjti vállalásunk is lehet.
Kegyelem nektek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Ő fiától az Úrjézus Krisztustól. Így köszöntötte az egybegyűlt lakókat, dolgozókat és külsős érdeklődőket Iványi Zoltán metodisa lelkész úr április 1-én intézményünk kápolnájában. Majd közösen énekeltünk egy olyan dalt, amely szövegírója Túrmezei Erzsébet, aki diakonisszaként az evangélikusok egyik intézetének vezetője volt, de amellett nyelvtanár, költő is volt egyben, nagyon sok szép éneket fordított, illetve szövegeket is írt.
Szentleckeként a 43. zsoltárt hozta el nekünk. Majd imába foglalva beszélt arról, hogy rabjai vagyunk önmagunk szokásainak, rabjai vagyunk a kísértéseknek és ami még szomorúbb, sokszor rabjai vagyunk a bűnnek. Küszködünk és szenvedünk, pedig a mi Urunk elhozta a váltságot erre a világra, hiszen Jézus helyettünk szenvedett a kereszten a mi bűneinkért, majd előre ment a mennybe, hogy helyet készítsen mindazok számára, akik benne hisznek. De itt hagyta nekünk a szent Bibliát, innen fogadhatjuk el és ismerhetjük meg hit által, miként teremtett minket és az egész világot. Adott nekünk prófétákat és olyan kiválóságokat, mint például Ábrahám, vagy a tanítványait, akik tették a maguk dolgát és adott nekünk hitet, hogy ne kelljen botladoznunk ebben a világban., hanem legyen, ami bennünket megerősít.
Hallhattuk Ábrahám történetét is Mózes 1. könyvéből, aki Isten parancsára kész volt még akár a fiát is feláldozni. A 4000 évvel ezelőtti történetet hozta példának, ami kicsit olyan, mintha újszövetségi eseményt hallanánk, ami Jézus Krisztussal történt meg. Ábrahám kész volt feláldozni gyermekét, mint ahogy Isten is feláldozta egyszülött fiát értünk. Sokakban felmerült az a kérdés, hogy Isten miért nem úgy teremtette meg az embert, hogy ne kövessen el bűnt? Ebben az esetben soha nem ismertük volna, hogy mi az, hogy kegyelem, vagy mi az, hogy megszabadulhatunk a bűneinktől vagy milyen ledobni a terhet, amitől majd összerogyunk. Ha máskép alakította volna Isten a történelmet, akkor soha nem tudhattuk volna meg, hogy mi az, hogy szeretni az Istent vagy hinni benne.
Az evangélikus nagyböjti imaórát Baranka György lelkész úr tartotta. Ahogy mindig szoktuk, az imaórát énektanulással kezdtük. „A bűnt, mi szívem terheli, előtted letehetem.” – így kezdődött a megtérésre hívó lendületes, erőt, bíztatást adó ének. Ez a gitáros ének igazi ajándék volt számunkra.
Bevezetésként A királyok első könyve 19. fejezetéből (1Kir 19,1-8) olvasott fel a Lelkész úr, Jezábel és Illés történetéből és erre a történetre építette fel mai tanítását. Ezután közösen elimádkoztuk az 1700 éves Níceai-hitvallást.
Sokszor tapasztaljuk, hogy lelki ellenálló képeségünk, lelki rezilienciánk gyenge, ezért szükségünk van erős családi háttérre, erős istenkapcsolatra, és arra, hogy elfogadjuk önmagunkat.
Mi az, ami visszazökkent a kerékvágásba? Mit csinálsz, amikor semmid sem maradt abból, amit felépítettél? Belátom, nem vagyok jobb, mint akiket lenéztem, ugyan olyan elveszett vagyok, mint más. Jézus kiűzi a beképzeltséget. Kell elengedni, és kell befogadni is – Jézust kell befogadni. Akkor megértjük, a csoda nem az, hogy Isten teszi azt, amit mi akarunk, hanem az, amikor az ember teszi meg azt, amit Isten akar. Csak a befogadott Jézus tud nekünk segíteni.
Sokszor látjuk, hogy erőfeletti út van előttünk, ahogy Illés is látta. Azonban jó, hogy van még előttünk út, de ezt az utat csak Jézussal tudjuk megtenni.
Az imaórát követő áhítatos csend után több lakó is megkereste Baranka lelkész urat, hogy személyesen is köszönthesse, és megköszönhesse neki mindazt, amivel ma építette a lelkünket.
Uzonyi Barnabás baptista lelkipásztor imaórája zárta a nagyböjti lelki előkészületet lakóink és dolgozóink számára. Beszédében kiemelte az idő fontosságát, az Isten által kijelölt életfeladat felismerését. Az Otthon lakóinak, és nekünk is a másokért való ima fontossága, valamint a hit megtartása az élet végén is elengedhetetlen. Ezt azzal a bibliai történettel érzékeltette, hogy amikor Péter bement a sírba, és látta az összehajtogatott kendőt....látott és hitt. Mert az összehajtott kendő abban az időben azt jelentette, hogy visszajövök! Nekünk is észre kell vennünk minden apró jelet, ami a feltámadásra utal.
Ezen az ima órán is tanultunk két szép éneket, aminek a szövege a megbocsátásról szólt.
