
Jézus Szíve Társasága Idősek Otthona
Ökumenikus imahét a keresztények egységéért – JSZTIO
2025.01.27.
Az imahét bibliai alapigéje: „Hiszed-e ezt?” Jn 11,26
Kedden, az imahét harmadik napján Iványi Zoltán metodista lelkész tartott imaórát. Köszöntőjében a Lelkész úr elmondta, hogy tíz éve volt itt először, így a mai nap egyfajta jubileum.
A harmadik nap témája: a Fiú megtestesülése.
A Lelkész úr nekünk is feltette az imahét központi kérdését: „Hiszed-e ezt?” Hiszünk-e Jézusban? Hiszünk-e a megváltásban? Hiszünk-e abban, hogy Jézus egyszer visszajön, hogy a Mennyekben élhessünk örökkön örökké. Kérjünk az Úrtól imádkozó hűséges szívet, kitartó hitet.
Az imahét harmadik napja lévén a Lelkész úr a megtestesülésről beszélt, először János evangéliumát idézte: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt...”. Ahogy olvasta az evangélium szavait, a jelenlévő lakóink, vendégeink közül többen halkan vele együtt imádkozták János evangéliumát. Jézus Isten és ember. Ő a testté lett Ige. … Megosztotta a Lelkész úr, hogy édesapja könyvespolcán volt egy kép a következő szöveggel: „Lehet, hogy most még nem érted, de egyszer majd megérted.” Életünk folyamán, ahogy telnek az évtizedek, imádkozunk a világosságért, az Ige megértéséért.
Hogy világosabban lássunk, a Lelkész úr párhuzamot vont Mózes 1. könyve és János 1. könyve között. Felmerül a kérdés: a kezdetekkor jelen lévő Jézusnak miért kellett testet öltenie? Felmerül a kérdés: kitől fogadunk el jótanácsot? Attól, aki ugyan úgy dolgozik, szenved, ugyan azokat a dolgokat éli át, mint mi.
Jézus a testté lett Ige. Szereti ezt a világot, és nem akarja, hogy az ember elkárhozzon.
A Lelkész úr feltette számunkra a kérdést: hogyan hasonlítunk mi az Istenhez, akinek képére és hasonlatosságára lettünk teremtve, úgy, ahogy egy kicsi gyermek is hasonlít a szüleihez. Mi is rendszeresen imádkozzunk: „Alakítsd szívünket a te szent Szívedhez hasonlóvá!” Társaságunknak, a Jézus Szíve Társaságának Alapító atyánktól kapott jelmondata: Similis esse volo – Hasonló akarok lenni Hozzá.
Igy a mai napon is megtaláltuk azokat a közös gondolatokat, amelyek összekötnek bennünket akár Egyházunk szintjén, akár Társaságunk szintjén.
Az imaóra végén közösen meggyújtottuk a Jézust szimbolizáló gyertyákat és az égő gyertyák fényében, Krisztus világosságában osztozva elimádkoztuk az Apostoli hitvallást.
Szerdán Baranka György evangélikus lelkész tartott imaórát – Dicsértessék a mi erős Várunk, aki áldás és békesség – kezdte ezzel az ökumenikus köszöntéssel.
A negyedik nap témája: A húsvéti misztérium: Jézus szenvedése, halála és feltámadása. Bevezetőül egy csodálatos énekkel kezdtünk: „Győzelmet vettél, ó, Feltámadott!”, melynek dallamát Handel szerezte. Így, kicsivel Karácsony után még idegenül hat a Jézus kereszthaláláról beszélni, de tudnunk kell, hogy Jézus azért született, hogy meghaljon értünk. Ezt jól szemlélteti a Nagytarcsai Evangélikus templom egyik oltárképe, melyen a Szent Család látható, a kép felső sarkában ott van a Golgota is a három kereszttel.
A megváltó Jézusról egy történetet mesélt a Lelkész úr, amely egy plébánosról szól, aki megvásárol, majd szabadon enged három madarat egy kisfiútól, aki kínozni, gyötörni akarta a madarakat. A történet folytatásában Jézus és a sátán párbeszédét halljuk. A sátán meg akarja tanítani az embereket gyűlölködni, háborúzni. Jézus meg akarja vásárolni az embereket. A sátán fizetségül Jézus vérét, összes könnyét, egész életét kéri. És Jézus kifizette értünk az árat, megváltott bennünket. Krisztus szenvedésével és halálával kiérdemelte, hogy a megtérő emberek szabaddá váljanak a bűnt követő örök aláltól.
Mély szabadulástapasztalatot jelent a születésünk. A születés nehéz folyamat. Nehéz a megszületendő babának is. Régen sokan meg is haltak. Nagy öröm, amikor a megszületett baba fellélegzik. Ez a tapasztalat segít, hogy legyőzzük a halálfélelmet. Születésünk kínjai a halálhoz vezető út szenvedéseihez hasonlóak. Megszületésünk után az első lélegzetvétel felszabadító ereje hasonló ahhoz, ahogy a halál pillanatában megszabadulunk földi kínjainktól, ez hasonlóan jó és szabad élmény, az első lélegzetvételhez hasonlóan.
Lelkész úr egy lelkésztársa elmondása alapján beszélt arról is, hogy mi jelent számunkra reményt. Az öregedés háború, állandó csata, amelyben nem lehet győzni. De ha összeomlik is a földi sátrunk, van egy Mennyei otthonunk – Isten által készített hajlékunk, ezt várjuk. Ez a mi reményünk. Ember nem tud győzni, pedig ez ma egy divatos gondolat, csak Jézus tud győzni.
A 2025-ös jubileumi szent évben, a remény évében jó volt arról hallani, hogy mi biztosít számunkra reményt.
Zárásul Pekka Simojoki „Jézus feltámadt a sírból” című énekét tanította nekünk a Lelkész úr. „… Jézus feltámadt a sírból! Ez a hajnal lett a győztesé, velünk lesz mindig Ő”.
Csütörtökön Uzonyi Barnabás baptista lelkész tartott imaórát. Örömmel köszöntötte lakóinkat és vendégeinket, emlékezve arra, hogy már sok éve jár Otthonunkba.
Az ötödik nap témája: A Szentlélek, az élet és öröm adója. A Lelkész úr János evangéliuma alapján Jézus és Nikodémus párbeszédéről tanított. Nikodémus megbecsült ember volt kora társadalmában. Szeretett volna Jézussal találkozni. Beszélgetésük során Jézus nem Nikodémus felvetésével foglalkozik, miszerint „… tudjuk, hogy Istentől jöttél, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel...”, hanem arról tanított, hogy „ha valaki nem születik újjá vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába.”
Azt ószövetségi zsidóság egyik bukásból a másikba jutott, ha jól ment a dolga, mindig megfeledkezett Istenről. A magunk erejéből nem tudunk megállni Isten előtt. Ezért Isten új szövetséget kötött velünk, eljött Jézus Krisztusban, aki magára vette bűneinket, szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjunk.
Lelkész úr kitért Szent Jakab levelére is, „a hit cselekedetek nélkül halott”. A hitünk a cselekedeteinkben is elkezd megnyilvánulni. Hitbeli tapasztalatairól személyes történeteket is megosztott.
Jézus a Főpapi imájában mondja: akik bennem hisznek, egyek lesznek. Ez történik ma a világban, nagy keresztény ébredés van a világban. A Lelkész úr ezzel kapcsolatos örömteli tapasztalatairól is beszélt.
Jézus ezt mondja Nikodémusnak: „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Istennek csak a hitemet adhatom. Isten az ember szívét keresi, gyermeki hitre biztat bennünket. Olyan gyermeki hitre, mint amilyen gyermeki hittel rendelkezett – a történet szerint – az a gyermek, akit a Niagara fölött kifeszített kötélen talicskában áttolt az édesapja, és az a gyermek, aki nem félt az édesapja által vezetett vonaton. Mennyei Atyák oltalmára mindig számíthatunk.
Pénteken Berta László atya, a Péceli Római Katolikus Egyházközség plébánosa tartott imaórát.
„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz bennem, még, ha meghal is élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre…” szólt az evangélium, melyet László atya hozott el nekünk.
László atya elmondta, hogy az ökumenikus törekvések a XX. század legelejétől kezdve az egységre irányulnak. Olyan törekvések ezek, melyek célul tűzték ki az egységet. Ezek a törekvések, arról szólnak, hogy bármit teszünk együtt, egymásért vagy egyenként különböző felekezetek, egy közös vágyból fakadnak. Ez a vágy ott kell, hogy legyen Jézus minden tanítványában, ez nem más, mint az egység vágya. Ha ott van ez a vágy a keresztény ember szívében, az annak a jele, hogy Krisztus lelke bennünk él, és ennek a vágynak a forrása Jézus Urunk szentséges szíve. Hiszen Ő az utolsó vacsorán imádkozik így az atyához: „Egy legyen, amint én benned és te énbennem, úgy egy legyenek ők is mibennünk.”
Az egységnek a forrása a Szentháromság, az a tökéletes egység, tökéletes szeretetközösség, ami az Isten lényege, ami öröktől fogva van. Beszélt arról, hogy már Jézus tanítványai is szembesültek azzal, hogy amit mi emberek teszünk, sokszor a legjobb akarattal is, az néha nem úgy sikerül. Az arianizmus terjedésével beállt egy nagy szakadás az egyházon belül, ezt akarta a keresztény közösség orvosolni és orvosságul egy hitvallást hozott. Fontos ez a lecke ma is, amikor azt tapasztaljuk, hogy számtalan felekezetre oszolva próbáljuk meg Krisztus Urunkat követni, képviselni.
A hiteles ökumenizmus szívéhez vezet bennünket az idei téma azáltal, hogy a hitvallásra, a hitnek a valóságára irányítja a figyelmet. Az egységtörekvést azt nem azzal kell kezdeni, hogy mindenféle felekezetek közötti interakciót szervezünk, nem a közös cselekvésre van elsősorban szükség. Nem azzal kell kezdenünk az egység építését, hogy a hagyományunkat, a tanításunkat elkezdjük egymáshoz idomítani. Nem is egy megvalósult egység látszatát keltő és hamis illúziókba ringató közös úrvacsora ünneplést kell keresnünk, nem a szervezeti egységet kell építeni, hanem elsősorban a saját hitünkben kell elmélyednünk. A hit mindig egy személyes kapcsolat az Istennel. A hit jelenti azt, hogy én minden egyes napomat Isten jelenlétében vagyok képes élni. Minél közelebb kerülünk Istenhez a saját hitünkön, hagyományainkon keresztül, annál közelebb kerülünk egymáshoz is. Az egység középpontja Krisztus, ne egymáshoz akarjunk közeledni, hanem Őhozzá és ha mindnyájan közelebb lépünk hozzá, egymáshoz is közelebb leszünk, Ő tesz bennünket eggyé. Krisztus képes arra, hogy egyé tegye az ő tanítványait.
Meghallgatva a tanításokat minden egyes imaórán közösen mondtuk el a hitvallást, szétosztva egymás között a gyertyalángot, kérve a Szentlélek Úristent, aki mindig egyesíti a tanítványokat az egyházban.